Megjegyzés: |
A típus rövid története: Jugoszlávia sokféle tekintetben mindig is kilógott a
keleti blokk országainak sorából. Így volt ez a légierő vonatkozásában is,
hiszen amíg döntően szovjet technika került a szocialista tábor államaiba, addig
amerikai Shooting Star, Thunderjet, Sabre típusok repültek déli szomszédunknál. Egyértelműen a T-33-as
szolgált alapjául a G-2 Galeb (Sirály) jelű repülőgépnek, a későbbi G-4 Super
Galeb (hadrendi jelzése N-62) viszont a BAe. Hawk-ra emlékeztet. Angol
gyártmányú Martin-Baker Mk10 YU duplanullás a katapultülés, Viper 632-es a
hajtómű, de vegyes származású, szovjet, angol, francia, amerikai és saját
gyártású a fegyverzet. Maga a prototípus 1978. július 17-én repült először. Két
és fél évvel később, 1980. december 17-én követte ezt egy 6 darabból álló
nullszéria, ezen gépek jelzése G-4PPP volt. A sorozatgyártás 1983-ban indult és
1984 októberében rendszeresítették a Jugoszláv Légierőben (JRV) - később
Jugoszláv Légierő és Légvédelem (JRV i PVO) - ezt a kiképző és könnyű harci
repülőgépet. 1990-től a "Letece Zvezde" - Repülő Csillagok nevű légibemutató
csoport is használta, valamint 1991-ben a típus exportálták, a Burmai
Légierő (jelenleg Myanmari Légierő) rendszeresítette. A 90-es évek elején jelentős korszerűsítési program
alapján jött létre a G-4M (N-62M) változat, amely külsőre rögtön felismerhető a
szárnyvégi rakétaindító sínekről. Ebből gyakorlatilag 2 prototípus épült, de az
1991-ben kirobbant polgárháború(k), majd az azokat követő nemzetközi beavatkozás
meghiúsították a sorozatgyártást. Az alap G-4-es változatot ebben a helyzetben széleskörűen alkalmazták, de az összességében közel tíz éves háborús
időszakban becslések szerint a legyártott mennyiség közel 30%-a
megsemmisült.
Források:
1, Haditechnika 2001/3-4, 2002/1; Szigeti Szilveszter - A jugoszláv légierő
korában használt sugárhajtású kiképző repülőgépei
2, A makett összeállítási útmutatója
3, Bill Gunston - A korszerű harci repülőgépek enciklopédiája
A makett rövid története: Nem
egy nagy cég, hanem egy lelkes kis csapat termékét rejti a doboz. Rade Sipka Úr
és testvére vállalkozása önerőből, körülbelül 100.000 német márka saját tőke
befektetésével hozta létre a készletet. Céljuk közt szerepelt az is, hogy a
nemzetközileg akkor nem túl népszerű légierejűket kedvezőbb oldalról tüntessék
fel a makett segítségével. Támogatóként ezért szerették volna megnyerni a
Jugoszláv Légierő illetékeseit, de kérésüket elutasították, illetve későbbiekben
is csak minimális, de nem anyagi támogatást kaptak. Egy kiállított repülőgép
felmérésére, vázolására, dokumentálására kaptak lehetőséget, amely alapján
megvalósulhattak a makett tervei. Ez a tevékenység közel egy évig tartott.
Hagyományos módszerekkel készültek a rajzok és az öntőformák, ezek alapanyagát
például Magyarországról szerezték be. A gyártás megindítása után a kis csoport
nemzetközileg is terjeszteni kezdte a készletet, de például nálunk sem sikerült
forgalmazót találniuk.
Kiegészítés: 1990-ben négyen kezdték a előkészületeket Sasa Cvejic, Djuro
Bajic, Cedo Sipka és Rade Sipka. Az öntőformák anyagát Budapestről szerezték be,
a maratást 1996-ban Belgrádban készítették a DBD nevű cégnél. A kész makettek
forgalmazását 1997-ben tudták megkezdeni.
Hogy is kezdődött
nálam ez a Super Galeb
történet? Több hónappal ezelőtt Archy barátom rendelést szervezett a
JadarHobby Shop-ról. Teljesen véletlenül botlottam a készletre és rögtön eldöntöttem,
nekem ilyen kell! Archy leadta a rendelést, de sajnos a Super Galeb nem volt
raktáron, sőt nem is ígértek belőle a későbbiekben sem. Nem is részletezem,
letörtem. Közben már más ügyből kifolyólag kapcsolatban álltam a
Haditechnika című folyóirattól F. Nándival, de segített a Super Galebhez is
háttéranyagot szerezni. Az újság 2001/3-4 és 2002/1 száma közölt alapos
típusismertetőt, már ezek is a kezemben voltak és nincs makett! Ismét Nándi
ötlete vitte előbbre a dolgot. Felvetette, hogy nézzem meg az 5 évvel
ezelőtti újság egyik hirdetését, amelyben valaki ilyen maketteket árult!
Nosza rajta, vérebként vetettem magam az újabb nyomra. A telefonszám még
élt, a 3. alkalomra sikerült beszélnem K. Attilával. Elmondta, hogy bár
eladó makettje már nincs (Jaj...), de utána érdeklődik Szerbiában (tekintve,
hogy Jugoszlávia - még a kicsi is - időközben megszűnt.) Kezdett felébredni
a remény! Több hét eltelt, közben azért szorgalmasan keresgéltem a
képeket a neten és Attila is rengeteg exkluzív fotót bocsátott a
rendelkezésemre.. Egyszer csak megjött a várva várt hír, már Magyarországon
van a makettem! Innentől már csak pár nap volt hátra hogy izgatottan
kicsomagolhassam a küldeményt.A makett az első és tudomásom szerint
egyetlen készlete a YuMo nevű gyártónak. Az összeállítási útmutató szerint
ugyan tervben volt a G-2 Galeb, a J-1 Jastreb és az NJ-1 Jastreb Trainer
kiadása is, de ezek megvalósulásáról nem tudok. Mindezek ellenére nincs
miért szégyenkeznie a makettnek, ugyan nem éri el a legújabb fejlesztésű
Revell repülőgépek színvonalát, a többi tradicionális gyártó (Heller,
Airfix, Italeri) készleteinél semmivel sem rosszabb. A csomagolás már
önmagában is díjazható. Az átlátszó alkatrészeket külön fóliázták a szürke
alkatrészektől, bár a matricalap is megérdemelt volna egy külön "zacskót"
Az összeállítási útmutató egyszerű, jól nyomon követhető.
A makett felülete ugyan enyhén szemcsés, de ez nem fog gondot okozni,
véleményem szerint az alapozó festés orvosolni fogja. Beszívódások az
illesztőcsapoknál előfordulnak, az orr részen ráadásul elég feltűnő,
kötelező javítani! Egyes alkatrészek sorjásak, ezek egyszerűen korrigálhatóak. A panelvonalak vésettek, egész jók. Az
alkatrészek illeszkedése a szárazpróbák alapján megfelelő, deformációval nem
találkoztam. Egyedüliként talán csak a gépágyú gondola felfekvése hézagos
kissé, de ez is könnyen javítható, viszont a csöveket célszerű lesz
injekciós tűkkel lecserélni és a törzstől kicsit távolabb beragasztani. A
beömlőnyílást nem dolgozták ki, viszont a szűk résen
keresztül szinte egyáltalán nem lehet belelátni, szerintem fekete festék is
megteszi. A különböző szellőző rések megnyitása az anyagvastagság miatt
körülményes, itt is fekete festékkel lehet majd megoldani a feladatot.
A futóaknák egyszerűek, illetve hiányosak, de mivel a becsukott ajtók
nem külön elemek, így nem vészes a hiba. Az orrkerék egybe van öntve
a futószárral, valamint a rugóstag csuklója túl nagy lett, így a
ráöntött fényszóró feljebb van, mint kellene. A törzs-féklap szintén nem
külön alkatrész, akárcsak a fényszórók a törzsön és a szárnyvégeken.
A törzs hátsó részén lévő kisebb áramlásterelő lemezek inkább
dudorok lettek, ezeket talán nem is lehetne szebben megcsinálni a kis
méretek miatt, azért az elvékonyításukkal mindenképpen próbálkozzunk meg.
A Pitot-cső vékonyítása vagy cseréje injekciós tűre kötelező. Figyeljünk
arra, hogy a francia Mirage típusokhoz hasonlóan a cső végén van egy
vastagabb dudor.
A kabin egyszerű,
sima
oldalkonzolokkal, a műszerfalakra matricákat kapunk ezek az egyrészes kabintetőhöz megfelelnek. A tető
illeszkedése külön figyelmet érdemel, hogy mind hátul, mind elöl
tökéletesen felfeküdjön. A szélvédő és a törzs találkozási vonala -
áthatása - íves és nem egyenes! A katapultülés minősége elég jó, ügyes
festéssel jól fog mutatni. Maximalistáknak pedig nem fog gondot okozni
műgyanta alkatrészek beszerzése és beépítése.
A makett nem tartogat extrákat, például külön
kormányfelületek, vagy bőséges fegyverzet - pedig különböző
repülőnapokon alaposan körbe pakolták a gépet a műszakiak bombákkal,
rakétákkal (BL755., Durandal, Maverick, különböző bombák és rakéta blokkok).
Függesztményként egy törzs alatti GP-9 gépágyúkonténert, 2 db. 362,5 literes póttartályt és
szintén 2 db. Vi Soko Mostar L128-04 nem irányított rakéta blokkot kapunk.
A
matricalap azért mégiscsak az extrák közé tartozik, a cseh PROPAGTEAM
nyomása. A rengeteg stencil a fél lapot elfoglalja, ezek felragasztása
valószínűleg közel annyi időt igényel, mint maga az építés. Egy elkészült
maketten úgy láttam, hogy a fehér szín kissé elcsúszott a matricalapon,de
ez lehet, hogy csak egyedi eset volt. Minden esetre nem árt, ha
körbevágjuk a jelzéseket. Egyébként 4 különböző gép közül választhatunk,
de azt előre el kell döntenünk, melyiket építjük meg, mert például az
egyes antennákat aszerint kell meghagynunk, vagy eltávolítanunk. A burmai
jelzés igazi különlegesség, de az 1992 előtti illetve utáni jugoszláv
változat mellet egy boszniai szerb gép is megépíthető. Az előbbi felül
egyszínű zöld festést visel, míg az utóbbiak a szürkéskék-sötétzöld
foltosak. Fényképeken találkoztam
olyan Super Galebekkel, amelyeknél a függőleges vezérsík világosszürke
színre volt festve.
Összegzés: A ritka típusok gyűjtői
mindenképpen szerezzék be a készletet, de a könnyű megépíthetőség miatt
minden makettezőnek ajánlható. A sok orosz, amerikai felségjelzésű gép közt
üdítő színfolt lesz a Super Galeb!
2009-ben új
csomagolásban bukkant fel a makett! Különbség a matricalapban van, az új
jelzéseket Szerbiában készítették és a 2. prototípushoz valók.
Fotók és szöveg:
G'cart |