|
Megjegyzés: |
Története:
Az 1950-es évek legelején a CIA-nak szüksége volt, egy un. kémrepülőgép
típusra. Ez adott szabad utat az U-2es projektnek. A gép neve is már
érdekes, ugyanis olyan nagy titok övezte a gépet, ezért "munkagép"-ként
jelölték (utility)! Eredeti neve a gyáron belül CL-282 Aquatone volt. A
Dragon Lady lényegében egy sugárhajtású vitorlázó. A fejlesztés alapját az
F-104 Starfighter alkotta (konkrétan a törzsét), amely szintén Kelly Johnson
nevéhez köthető (mint sok más típus, pl: Connstellation, Electra, P-38,
P-80, Sr-71, etc). A tervezés, gyártás az 1950-es évek legelső felében
indult. Gyakorlatilag a mai napig szolgálatban vannak. Ezt persze több
jelentős újítás, fejlesztés előzte meg. A hidegháborún kívül minden
konfliktusból kivette részét, amihez Amerikának köze volt/van. A NASA is
előszerettel használja civil célú kutatásokhoz.
A makett:
A készlet az Italeri "mezét" is viselte. A készlet minősége alulmarad a
jelenkor elvárásaihoz, de mégis érdemes különlegessége, és nem utolsó sorban
mérete miatt is foglalkozni vele. A kész makett fesztávja több mint 50 cm! A
készlet viszonylag kevés, 77 darab alkatrészt tartalmaz (ebből 5 átlátszó).
Az illesztések elfogadhatóak. A szárny és vezérsíkok mozgó felületeinek
találkozásánál negatívak a panelvonalak (ezek túl határozottak), a többi
panelvonal mind pozitív. Viszont jó kiindulási alapot adnak az újra
karcoláshoz. A kabinbelső két alkatrészre korlátozódik: műszerfal és pilóta.
Előbbit még talán, de utóbbit nem ajánlom felhasználni. Gyakorlatilag az
egészet újra kell gyártani. (A különleges formájú kabin miatt viszont kevés
fog látszani - csukott helyzetben.) A futómű-aknák is hasonló módon jártak -
kongnak az ürességtől. A féklapok valamivel jobban ki vannak dolgozva, de
ezeket egy határozott mozdulattal érdemes beragasztani (nem úgy mint a
futóaknákat). Nem kevés optimizmusra vall, hogy a kabint két félből adják,
hogy nyitott helyzetben is el lehet készíteni azt. A makett extraként
tartalmaz egy ülő és egy álló pilótaszabású lényt, a két kitámasztó
szerkezetet, a mankó futóműveket, valamint a gép egyszerűbb mozgatásához
használt kocsit. Úgy érzem utóbbi eszköz kidolgozására jobban rágyúrtak,
mint magára a gépre. Sajnos elég sok helyen találkozhatunk beszívódásokkal,
de orvoslásuk nem okozhat gondot senkinek. Az összeállítási útmutató a
géphez méltóan puritán, de legalább jól érthető. A készlet talán legerősebb
része a matrica: pontos, színkorrekt, amilyennek a matricának lennie kell. A
festési útmutató szerint három gép festése közül választhatunk. (Valójában
négy, mert a CIA-s gépek teljesen feketék voltak, és nem hordtak semmilyen
jelzést.) Ezek az alábbiak: egy Angliában szolgáló szürke-szürke, egy a NASA
által használt kutató (teszt) gép, és természetesen a szabvány, fekete USAF
egyik gépe. A készlet minősége ellenére mindenkinek ajánlom, különlegessége
miatt. A gép mérete már indokolja a saját gyártású kereszttartók
elkészítését a szárnyba, így kezdők is jól gyakorolhatják a "nagy" makettek
építését.
Fotók és szöveg:
ChevyG |
